Két évi együtt járás után Gáborral összekötöttük az életünket. Eleinte nagyon szép volt, aztán szép lassan elromlott minden. A  vacsorák, a közös programok elmaradtak. Gábor munkája sokszor hétvégén is elszólította mellőlem. Ilyenkor a barátnőimnél vagy a szüleimnél töltöttem a hétvégét. Éreztem nem lesz ez így jól! Talán ha született volna egy kisbabám nem éreztem volna magam olyan magányosnak.

Sajnos hiába mentem orvosról-orvosra senki nem tudott segíteni.

Volt, aki kijelentette, hogy törődjek bele, hogy soha nem is lesz gyerekem.

Három év gyötrődés után elváltunk. 

Szörnyű hétköznapok és még szomorúbb hétvégék következtek. Teljesen üresnek éreztem magam.

 Voltak olyan napjaim, mikor még felkelni sem akartam. Barátnőm nem hagyta, hogy egyre mélyebb depresszióba essek.